ProZ.com translation contests »
First ProZ.com Translation Contest 2007: "First ProZ.com Translation Contest 2007" » English to Hungarian » Entry by Eva Blanar

Source text in English

Translation by Eva Blanar (#380)

When she moved into his tiny house in Stroud, and took charge of his four small children, Mother was thirty and still quite handsome. She had not, I suppose, met anyone like him before. This rather priggish young man, with his devout gentility, his airs and manners, his music and ambitions, his charm, bright talk, and undeniable good looks, overwhelmed her as soon as she saw him. So she fell in love with him immediately, and remained in love for ever. And herself being comely, sensitive, and adoring, she attracted my father also. And so he married her. And so later he left her - with his children and some more of her own.

When he'd gone, she brought us to the village and waited. She waited for thirty years. I don't think she ever knew what had made him desert her, though the reasons seemed clear enough. She was too honest, too natural for this frightened man; too remote from his tidy laws. She was, after all, a country girl; disordered, hysterical, loving. She was muddled and mischievous as a chimney-jackdaw, she made her nest of rags and jewels, was happy in the sunlight, squawked loudly at danger, pried and was insatiably curious, forgot when to eat or ate all day, and sang when sunsets were red. She lived by the easy laws of the hedgerow, loved the world, and made no plans, had a quick holy eye for natural wonders and couldn't have kept a neat house for her life. What my father wished for was something quite different, something she could never give him - the protective order of an unimpeachable suburbia, which was what he got in the end.

The three or four years Mother spent with my father she fed on for the rest of her life. Her happiness at that time was something she guarded as though it must ensure his eventual return. She would talk about it almost in awe, not that it had ceased but that it had happened at all.
Anyám harminc volt és még meglehetősen csinos, amikor a férfi Stroudban lévő kis házába beköltözött, hogy a négy gyereknek gondját viselje. Gondolom, korábban még soha nem találkozott senkivel, aki hozzá hasonló lett volna. Ez a némiképp pedáns fiatalember első látásra lenyűgözte jámbor kedvességével, viselkedésével és modorával, zenéjével és ambícióival, vonzerejével, okos beszédével és tagadhatatlan jóképűségével. Úgyhogy rögtön beleszeretett és mindvégig szerelmes is volt belé. És ő is vonzotta az apámat, mivel kedves volt, érzékeny, és mivel rajongott érte. Így aztán feleségül vette. Aztán meg elhagyta – a saját gyerekeivel és néhány további, közös gyerekkel együtt.

Amikor elment, Anyám elhozott minket a faluba – és várt. Harminc évig várt. Nem hinném, hogy valaha tisztában lett volna azzal, miért is hagyta el, pedig az okok elég egyértelműeknek tűntek. Túl őszinte, túl természetes volt ő a riadt férfi számára; túlságosan távol állt annak tekintélyes törvényeitől. Hiszen végül is vidéki lány volt: rendetlen, hisztis, szeretettel teli. Szeleburdi volt és pajkos, mint a kéményen tanyázó csóka, fészkét rongyokból és drágakövekből építgette, napsütésben boldog volt, veszély esetén nagy hangon vijjogott, kíváncsiskodó volt és kíváncsiságában telhetetlen, hol megfeledkezett az étkezések idejéről, hol meg egész nap evett. És dalolgatott, ha napnyugtakor vörös volt az ég alja. A sövénykerítések kényelmes törvényei szerint élt, szerette a világot és nem voltak tervei, jó szeme volt a természet csodáinak meglátásához, otthonát viszont soha életében nem tudta rendben tartani. Apám azonban valami egészen másra vágyott. Olyasmire, amit ő soha nem adhatott meg neki, de amit aztán végül megkapott: egy kifogástalan előváros oltalmazó rendjét.

Anyámat egész hátralévő életében az a három vagy négy év éltette, amelyet apámmal töltött. Akkori boldogságát úgy őrizte, mintha ez biztosíthatná, hogy a férfi végül visszatérjen. Nem azért beszélt róla szinte félve, mert elmúlt, hanem azért, merthogy egyáltalán megtörtént.

[Subject edited by staff or moderator 2007-02-12 15:27]